A klasszikus stílus színei

Elegáns, polgári, klasszikus, modern mégis békebeli, történelmi kort idéző, kidolgozott, letisztult, harmonikus, finom, otthonos. Ezekkel a jelzőkkel tudnánk leginkább leírni ezt a stílusirányzatot, amely még a mai XXI.-ik században is töretlen siker, sokan választják otthonuk stílusának kialakításakor, vagy emelnek bele eklektikus kialakításban elemeket a klasszikus stílusból. Van, aki családi tradíciók miatt; van, aki filmek, könyvek, színdarabok hangulatából; van, aki művészettörténészként vagy antik szakemberként van otthon ebben a világban; van, aki egyszerűen csak vonzódik ehhez a stílushoz, és ilyen környezetben érzi igazán otthon magát, tud megpihenni; van, akit jó irányba húz, összeszedetté tesz az elegáns, klasszicista környezet. A klasszikus stílus szép, kifinomult megjelenítésben még ma is lehet trendi, felfrissítve, modern, jó minőségű anyaghasználattal, kihasználva a mai modern kor kertészeti választékát, dísztárgy elérhetőségeit, antik beszerzési lehetőségeit, amik az egyik fő meghatározói ennek a stílusnak.

A klasszikus lakberendezési stílus komoly, de nem feltétlenül komor; letisztult eleganciát, megfontoltságot, az elemek tudatos, okos felhasználásának képességét sugallják, megjelenítve benne a világjáró, magasan képzett, kifinomult, kulturált polgár lakóját. A szimmetria meghatározó jellemző, amely mindig felfedezhető ebben az enteriőrben, egyfajta egyensúlyt és arányosságot hozva így létre. A klasszikus stílus színeit alkalmazva már önmagában keretet adtunk ennek az enteriőrnek, szóval szánjunk pár percet a stílusjegyek és színek tanulmányozására, mielőtt beszerezzük a festéket és a kiegészítőket.

A klasszikus stílus eredete a régi történelmi korokba tehető, amikor létrejöttek a kézműves céhek és a tehetős, jómódú családok szobáit míves bútorok, pazar kelmék és kifinomult színek töltötték be. Az 1800-as évektől megerősödő polgárság önálló stílusirányzatot hozott létre, tudatosan megkülönböztetve így magát az arisztokráciától. Ennek a stílusirányzatnak a fő irányvonala a szolid elegancia, melyben kifejeződik a jólét, de nem hivalkodó és pazar módon. Kényelem és praktikum a két kulcsszó ebben a stílusirányzatban, melynek segítségével kellemes, otthonos, tágas tér kialakítása a cél.

Nem titkolt szándék továbbá a jó minőség megjelenítése, tudatosan elhatárolva magát ekképpen a túl olcsó egyben rossz minőségű megoldásoktól. Ezért anyaghasználatban mindig természetes eredetű, színvonalasan kidolgozott darabokat választ, de nem feltétlen drága, exkluzív márkás termékeket használ. Több dísztárgy is megjelenik ebben a stílusban, amelynek használati funkciója nincs, csupán egyfajta hangulatot közvetítenek, jellemzően a világháború előtti boldog békeidők mindennapjait, kellékeit, vagy természeti elemeket, állatokat ábrázolnak.

A klasszikus stílus jellemző kiegészítői:

• porcelánok sokasága, díszként (figurák, állatok, balerina stb.) és funkcionális kiegészítőként is pl. teáskészlet, levesestál stb. vannak jelen jól láthatóan a lakásban
• sok festményt és miniatúrát használ díszítésként mindig szimmetriában elhelyezve megfelelő célzott világítással azokat
• a festményekben jellemző a sok zöld tónus és a tájkép téma
• jellemző a biedermeier megjelenítése
• kandalló rendszeresen jelenik meg látvány és komfortelemként a szobában
• díszléc és díszes csillár alapvető tartozékai a klasszikus kialakításnak
• kiegészítőnek megjelenik pár ikonikus alapdarab: zongora, ingaóra, kidolgozott gyertyatartók, míves gerincű könyvek, cirádás kilincsek és ajtódíszek, falikarok és ernyős lámpák, vázák és tükrök gondosan, kompozícióban elhelyezve
• a klasszicista lakások színei jellemzően melegek, tört árnyalatúak és világosak
• színekben jellemzően sok a barna, megjelenik a rózsaszín, barack, cseresznyefa árnyalatai a fa bútorokon, továbbá sok zöld és több finom bézs szín
• alapanyagok közül a fa, kő és sárgás fémek jelennek meg leginkább
• textíliákban a nyugodt mintájú, selymes és bársonyos felületek némi csipkével kiegészítve, mind kiváló minőségben
• nagy, elegáns, magas tereket használ, amelyet picit zsúfoltabb térrendezéssel rendez be a különleges bútorok és kiegészítők, növények miatt, mégsem kelt zsúfolt hatást
• jellemzően sok zöld növény jelenik meg a lakásban rózsákkal és egyéb méltóságteljes virággal, egyfajta beltéri liget, vagy üvegház hangulatának megjelenítéseként.

Nézzük színekre bontva, ilyen árnyalatok közül érdemes válogatnunk és egyből megteremtjük a klasszikus stílusú alaphangulatot:

• általánosságban a földszínek és aranyszínek
• meleg világos sárga, okkersárga
• arany, mézszín
• barackrózsaszín
• mahagóni
• rozsdabarna
• sárgás gyöngyházszín, vajszín, elefántcsontszín
• tojáshéjszín, drapp
• meleg vörös
• olajzöld, fenyőzöld, fűzöld, halványzöld
• petrolkék, ibolyakék, tengerészkék, búzavirágkék
• püspöklila
• párosításban: arany-beige
• remek semlegesítők: a gránitszürke és a kakaóbarna
• tilos (elveszti a klasszikus hatást): éles hófehér, fekete és minden rikító szín.

A klasszicista stílusban legfontosabb a letisztult harmónia, ami úgy alkot elegáns, méltóságteljes teret, hogy se nem hivalkodó, se nem túldíszített, hanem egyfajta művészi módon jeleníti meg a minőségből és hangulati elemekből a gazdagságot, amit tulajdonosai nem csupán anyagi viszonylatban élveznek, hanem intellektuális és kulturális vonatkozásban is. A színek, kiegészítők jól illenek egymáshoz, gyengéden támogatva egymást, finom játékokkal és utalásokkal, mint használóik kifinomult világában szokás.

Igazán szép és kellemes otthonok alakíthatók ki a fent megfogalmazott irányelvek alkalmazásával, éljünk hát a lehetőséggel és kezdjük a munkálatok szervezését a megfelelő színek kikeverésével egy professzionális minőséget kínáló festékboltban, amely méltó segítőtársunk lesz a klasszicista stílusú otthonunk kialakításához.