Egy lakás kialakításának megtervezésekor meghatározó szempont az optikai hatás, amit a belső tér kap kialakításakor, majd megoszt a benne tartózkodókkal. Ahhoz, hogy harmonikus legyen a végeredmény, jelöljük ki a főbb irányokat, majd nézzük át az apró részleteket, hogyan alakítjuk azokat, ugyanis ezek a néha kevésbé fontosnak tűnő döntések adják a végeredményt. Sokszor nehéz megfogni, hol van a titok, mitől van jó hangulata egy otthonnak, miért is szeretünk pont ott kávézni, olvasni, vagy dolgozni, mert ott mindig olyan jól lehet összpontosítani, vagy miért mindig abban azon a helyen alakul ki a hosszú beszélgetés és telepszik le a család, vendégsereg; vagy miért tudunk abban a lakásban alkotni, elmélyedni, megpihenni. Próbáljuk meg kihasználni a helyi adottságokat, minden lakásnak rengeteg lehetősége van, itt az ideje felfedeznünk őket! Az optikai hatások előnyös vagy kevésbé szerencsés alkalmazása adják a belső tereink meghatározó élményét, amit összességében úgy hívunk: hangulat.
A színek meghatározó elemei egy lakás hangulatának, az általuk létrehozott optikai hatás azonban számos tényező összjátéka. Meghatározó szempont, hogy mekkora felületen, milyen párosítással, mintával és textúrában, továbbá milyen fényhatások szereplői között jelenik meg az adott szín. Ugyanaz a színárnyalat ugyanolyan gondosan kiválasztva egy palettáról teljesen más optikai hatást kelt, ezáltal eltérő hangulatot hoz létre két külön lakásban, a fenti adottságok függvényében.
Először is nézzük meg a lakás fényviszonyait: melyik napszakban süt be a nap. A reggeli fény kissé kékes, hűvösebb árnyalatú, a déli nap színe közelít legjobban a tiszta fehérhez, a délutáni nap sárgás tónusú, az esti órákban beeső napsugarak pedig narancs és barackszínű árnyalatú fényt árasztanak, automatikusan ezeket a színeket adják hozzá az optikai összhatáshoz és húzzák a színt maguk felé, vagy módosítják azok árnyalatait. Nem csupán a természetes fénynek, hanem a mesterséges világításnak is fontos szerepe van. A szemből megvilágított fal világosabb, a surlófénnyel elárasztott fal texturáltabb hatást kelt, az oldalról vagy alulról megvilágított terület több árnyékot, sötétebb tónust vesz majd fel, és külön hangulati tulajdonságot eredményez. Továbbá ma már megválaszthatjuk az égők tónusát is, hogy meleg vagy hidegebb árnyalatú megvilágítást szeretnénk. Ezek is egyfajta színező ecsetként végigfutnak a szobán, egész a sarkokig.
A színeket kidomborító fények meghatározó eleme továbbá a szoba tájolása. A keleti szobák hűvösebb, kékes-szürkés fényt kapnak, a déli tájolásúak kontrasztosabb megvilágításúak, a nyugati irányba néző helyiségek pedig kimondottan meleg, sárgás fényben fürdenek.
A lakásban a falak továbbá nem önmagukban jelennek meg, a padló és a mennyezet például hatalmas optikai területet alkot, fontos megvizsgálnunk, milyen hatásfokkal jelenik meg a szobában. Az erősebb színű padló amellett, hogy stabil, biztonságérzetet kiváltó optikai alapot ad a térnek, még felfelé és oldalra is tágítja a teret. Amikor egy teret optikailag szélesíteni szeretnénk, érdemes a padlót és a mennyezetet is hasonlóan erős, határozott színre színezni, burkolni. A szoba így alacsonyabbnak látszik kissé, de oldalirányba határozottan szélesebbnek tűnik.
Amikor minden oldalfal színes, a szoba automatikusan keskenyebbnek látszik majd, és a hátsó fal, a mennyezet és a padló irányába tud tágulni a térhatás. Óvatosan színezzünk mindent egyformán erős színűre beleértve a padlót és a mennyezetet is, ez csupán a speciális, technikai vagy otthoni mozi szobáknak áll jól, dobozszerű hangulatot gyakorolva így, erősen összehúzva a teret.
A nagy tér karakteres szín után kiált, a kis terekben célszerűbb inkább pasztell árnyalatokat használni.
A minták is fontos hatással vannak a térérzetre. A keresztcsíkozás szélesíti a falakat, a helyiség automatikusan alacsonyabbnak hat. Amennyiben csak a hátsó falon alkalmazzuk, optikailag lerövidíti a teret, ez előnyös lehet pl. egy hosszú előszoba folyosón. A hosszanti csíkozás optikailag megnyújtja a falakat, ezáltal a szoba magasabbnak hat. A csíkok szélessége is számít, minél szélesebb a csík, annál erősebb a hatás.
Az apró minták egyfajta kedvességet, derűt kölcsönöznek a helyiségeknek, a non figuratív formák pedig kijelölnek egy területet, amik automatikusan oda vonzzák a tekintetet és maradásra, beszélgetésre, elmélkedésre csábítanak.
Nézzünk egy-két konkrét példát. A színek egymást is színezik optikailag, ezért nagyon fontos milyen színtársaságba helyezzük őket. Az intenzív kontrasztok kialakításával érhetjük el a legerősebb hatást és egyben a harmóniát. Ezt komplementer színek választásával tegyük, ilyenkor két színt válasszunk, amik a színkörön egymással szemben helyezkednek el. Például erős színként jó páros: a sárga és a lila, ugyanennek megjelenítője visszafogott verzióban: a vanília és a bíbor. Vagy a piros és a zöld, visszafogott verzióban halvány falak mellett megjeleníthetjük pirosas tónusú bútorokkal (pl. cseresznye fapáccal kezelt, vagy festett) és sok zöld növénnyel. Vagy remek párosítás a kék és a narancs együtt, visszafogottan: terrakotta és türkiz kombinációban. Erős kontrasztok párosításával elegáns, impozáns hatást tudunk elérni, de ne feledjük, ehhez fontos a kellő tér, ami már önmagában eleganciát hordoz. Remek választás lehet ebben az esetben: a fehér + sárga vagy a királykék + fehér vagy a fehér + vörös vagy a fehér+arany+csokoládébarna/fekete kombináció.
Minél távolabbi térérzetet szeretnénk érzékeltetni, annál inkább kékes-szürkét és árnyalatait használjuk, ellenkező esetben pedig minél inkább kuckós, otthonos hatásra vágyunk: alkalmazzuk a vörösesbarna színeket.
Fehérrel keverve a szín egyre világosabb, romantikusabb hatású lesz, feketével keverve pedig egyre sötétebb, mélyebb tónusú.
Tuti tipp: ha nagyon tanácstalanok vagyunk a színválasztással kapcsolatban, akkor válasszunk 2-3 egymás melletti színt, majd egy komplementert a színkör túloldaláról. Ez egy lakberendezői jolly joker: mindig működik. Erős és pasztellszínekkel egyaránt.
Képek forrása: pexels, pixabay